Hogyan bánjunk azokkal, akik bántanak minket?

Egy mindennapi megoldandó FELADAT, ami senkit sem kerül el.

Egy csodás, bölcs idézettel kezdenék:

„Ne úgy bánjunk másokkal, amilyenek ők, hanem úgy, amilyen mi vagyunk.”

Ez a belső tartásunkról, méltóságunkról és tudatosságunkról szól – nem gyengeségről.

Vannak emberek, akik bántanak. Persze nem mindig szándékosan – van, hogy azért, mert fájdalom, frusztráció, vagy elfojtott harag van bennük. Talán túlterheltek, vagy sosem volt módjuk megtanulni máshogy kezelni a világot. És ők sokszor támadnak durva szavakkal, viselkedéssel.

És TE ott állsz. Aki kapja a hideget-meleget, akiben megszólal az ösztönös válasz a bosszúra: „Visszakapod.”
Ilyenkor természetes, hogy az igazságérzeted tiltakozik, senki sem akarja, hogy eltapossák.
Habár van békésebb válaszlehetőség is. Nem automatikus, nem könnyű – de mindenképpen építő és segítő.

Ne úgy bánj velük, amilyenek ők… hanem úgy, amilyen te vagy.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell tűrni, és azt sem, hogy némán fogadod a bántást, miközben „elfogy” a lelked.
Ez azt jelenti, hogy a saját jóságod sosem mások viselkedésétől függ, nem süllyedsz le a bántás, agresszió szintjére, hanem emlékezteted magad arra, ki is vagy te valójában.

Miért ne tükrözd vissza, amit kapsz?

Mert minden alkalommal, amikor visszavágsz, valójában ők, a helyzet formálnak téged és nem te önmagadat.
Ha mindig csak ösztönösen felelünk, elveszítjük az irányítást a saját viselkedésünk felett.
Viszont ha választunk, akkor az irányítás a miénk. Az ösztönös reakció helyett válaszkészség születik.
Ez a különbség egy impulzív és egy tudatos élet között.

De mit jelent jónak lenni, amikor mások bántanak?

Nem azt, hogy mosolyogva állsz, és tűrsz, hanem azt, hogy:

• Nem veszed át az ő hangnemüket, feszültségüket, haragjukat.
• Határt húzol, bár sosem gyűlöletből, hanem önszeretetből.

Ez hatalmas erő, ez a méltóság.

Gyakorlati tanácsok kipróbálásra:

Állj meg egy pillanatra, mielőtt válaszolsz.

Vegyél egy mély lélegzet, és mond ki magadban:
„Ez most róla szól, nem rólam.”
Ez a pár másodperc gyakran elég, hogy ne állj bele egy indulatvezérelt reakcióba. Pontosan olyan, mint a háromig számolás, de itt nemcsak időt nyersz, hanem tudatos válaszreakcióra is készülsz.

Ne támadj vissza!

Helyette saját érzéseidről beszélj, mint például: „Ez most számomra bántó, szeretném, ha ezt más módon tudnánk megbeszélni.”

Tisztelettel bár, de húzz határokat!

Ha valaki rendszeresen megbánt, mond neki, hogy: „Ez nekem nem fér bele.”

vagy „Kérlek, beszéljünk más hangnemben, különben nem folytatom ezt a beszélgetést.”

A határozottság és kedvesség együtt alkalmazva hatalmas erőt ad.

Semmit se vegyél magadra!

Aki bánt, gyakran saját sértettségéből, traumáiból indul ki. Az esetek legnagyobb részében nem is rólad szól, amit mond – sokkal inkább önmagáról.
A te kedvességed, jóságod nem attól függ, hogy ők milyenek abban a helyzetben, hanem attól, te milyen reakciót választasz.

Nem szükséges mindenkit meggyőzni vagy megmenteni.

Nem a te dolgod „megjavítani” másokat. Néha az a legnagyobb erő, ha segíteni nem tudsz, hogy csendben tovább lépsz, és nem veszed fel a kesztyűt.

Manapság sajnos többen szeretik a könnyebb utat választani és inkább lemondanak az erőfeszítést, energiát igényló szeretetteljes cselekvésről: „Mit tehetek én? Ilyen a világ és ilyenek benne az emberek…”.
De pont most lenne óriási szükség arra, hogy valaki merjen másként reagálni.
Lehetsz te is egy azok közül, akik nem adják tovább a bántást, akik emlékeztetik a világot, az embereket arra, hogy lehet másként is.

Nem mások miatt. Magad miatt.
Mert te olyan vagy. Jó és kedves és méltóságteljes. Ezt senki nem veheti el tőled!

Amennyiben érdekel ez a téma, vagy segítséget kérnél a gyakorlati tanácsok használatához, időpontfoglalásért kattints ide!