A lelki gyógyulás nem gyorsjavítás.
Hogyan lehet türelmesen és tudatosan elkezdeni a belső sebek gyógyítását? Elfogadással, érzelmek kezelésével, határok kijelölésével és támogatás keresésével.
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy már egyáltalán nem fáj, hanem azt, hogy a fájdalom nem irányít többé.
A lelki gyógyulás útja nem egyenes, és akadálymentes, itt minden lépés számít.
Voltál már úgy, hogy próbáltad összeszedni magad, de belül mégis érezted, hogy darabokra vagy törve? Amikor kívülről automatikusan működtél – dolgoztál, beszélgettél, mosolyogtál – de belül, csak szomorú csend, üresség vagy fájdalom volt.
Ez a blog azoknak szól, akik nem akarják elnyomni a fájdalmukat, hanem szeretnék azt megérteni, meggyógyítani, és eközben visszatalálni önmagukhoz.
- A gyógyulás, maga a folyamat
Nem lesz olyan reggel, amikor felébredsz, és hirtelen minden magától hirtelen rendben lesz. A gyógyulás nem egy kapcsoló, amit felkapcsolsz és kész…
Ez egy út – néha kanyargós, néha ködös, gidres-gödrös – aminek minden egyes lépése fontos.
A belső sebek időt, odafigyelést és szeretetet igényelnek. És ez gyakran pont az, amit régen nem kaptál meg, vagy nem adtál meg magadnak…
- Engedd meg magadnak a valós érzéseidet
Sokszor hallottuk azt, hogy „Légy erős!”, „Ne sírj!”, „Túl kell lépni rajta.”
Viszont az érzések nem véletlenül jönnek. Az elfojtás nem gyógyít – csak eltolja a fájdalmat későbbre.
Az elengedés folyamatát így kezdheted el:
- Ne ítéld el magad az érzéseidért.
- Adj neki nevet: „Most szomorúság van bennem.”
- Írd le, vagy mondd ki hangosan. Ereszd szélnek.
- Engedd meg magadnak a sírást, a csendet, a visszahúzódást.
Ez nem gyengeség, hanem tisztelet önmagad felé, aki megsérült, bánatos, szomorú, de most elfogadó meghallgatásban van része.
- Kapcsolódj újra magadhoz
Gyakran azért érezzük magunkat elveszettnek, mert elszakadtunk önmagunktól.
A gyógyulás egyik legfontosabb lépése: újra megismerni, elfogadni azt, aki most vagy.
Ebben segíthet:
- Napi negyed óra csend (akár egy teával, gyertyával, fürdővel)
- Naplóírás: „Ma hogy vagyok valójában?”
- Testfigyelés: „Mire van szüksége most a testemnek?”
- Meditáció vagy természetben töltött idő.
Kezdj el törődni magaddal úgy, mintha egy segítségre szoruló szeretted, vagy barátod lennél. Most te vagy az, akinek szüksége van a legnagyobb gyógyító erőre: az együttérzésre.
- Keress támogatást, de ne függj tőle
Néha egy jó beszélgetés, egy terapeuta, egy közösség rengeteget segít.
De fontos tudnod: a gyógyulás kulcsa benned van!
Mások kísérhetnek a gyógyulásod útján, de te vagy az, aki ezen végigmegy.
Müller Péter szavaival élve: „Amit más megerősíthet benned, azt te már tudod magadról. Csak emlékeztetni kell rá.”
- Adj időt. Türelemmel. Szeretettel.
Az a rész, amely most gyógyul, lehet, hogy évek óta vár erre. Ne siettesd. Ne ítéld el.
Légy vele. Légy ott magadnak.
Ahogy a seb lassan begyógyul, majd eltűnik, úgy fogod látni, hogy
nem lettél „rosszabb”, vagy „gyengébb” ettől a töréstől.
SŐT. Most lettél teljesebb. Igazabb. Emberibb.
Végezetül egy mantra, melyet, ha úgy érzed, tetszik, használd így vagy formáld magadra:
„Ma türelmes vagyok magammal. Ma teret adok a gyógyulásnak. Ma nem kell tökéletesnek lennem.”